Miért halogatunk?
Mindannyian halogatunk. Izgalmas kérdés viszont, hogy miért?
- …mert ijesztően nagy falatnak tűnik a feladat?
- …egyszerűen csak kellemetlen?
- …félünk attól, hogy kudarcot vallunk?
- …félünk attól, hogy sikerül?
1. Nagy falat lehet például egy szakdolgozat elkészítése, ami biztos előkelő helyet foglalna el a legszívesebben halogatott tevékenységek listáján. Erre megoldás lehet, ha kisebb, könnyebben emészthető (elvégezhető) falatokra osztjuk a projektet (ezt szalámitechnikának is nevezik). A másik trükk, amikor kitűzzük, hogy most csak 10 percet foglalkozzunk vele. Nem többet! Ez leveszi a stresszt, ami amiatt keletkezik, hogy egy végeláthatatlan munkának látunk neki. (Aztán persze az is lehet, hogy időközben megjön hozzá a kedvünk!)
2. Ha utáljuk a feladatot, akkor nincs kecmec, sajnos az egyetlen megoldás az, ha gyorsan túlesünk rajta. Ebben segít, ha jól rendszerezettek vagyunk és előre beosztjuk a feladatainkat. Ahogy Mark Twain mondta
“Do something everyday that you don’t want to do; this is the golden rule for acquiring the habit of doing your duty without pain.”
3. Amikor félünk a kudarctól, akkor hajlamosak lehetünk mindenféle praktikát bevetni, hogy megkíméljük magunkat (és főleg a magunkról kialakított pozitív énképünket) attól, hogy szembesülnünk kelljen a hiányosságainkkal. Ha félünk attól, hogy egy vizsgán megbuktat egy oktató, akkor tehetjük azt, hogy addig halogatjuk a tanulást, amikor már nincs esélyünk átmenni. Így mosolyogva legyinthetünk, amikor rákérdeznek az eredményünkre, hozzátéve, hogy “de hát én csak 1 napot tanultam”. = A képességeimmel nincs gond, csak az idő volt kevés.
4. A sikerfélelem bár paradoxonnak hangzik, nagyon is gyakori, de ritkán válik tudatossá. Elmenjek arra az állásinterjúra? Elhívjam a lányt randizni? Elindítsam álmaim start-upját? A tudat, hogy esetleg milyen (pozitív) következményei lehetnek egy ilyen döntésnek az életünkre, sokakat visszatart attól, hogy elinduljanak az úton. Ilyenkor ugyanis az ismeretlenbe menetelünk, aminél a saját megszokott életünk megnyugtatóbb verziót jelenthet.
A kudarckerülés és a sikerfélelem egyaránt olyan működésmódok, amelyeknél az első lépés a felismerés. Ha felismerjük azt a pillanatot, amikor elindulna a halogatásspirál, akkor már jó úton vagyunk! Utána pedig több lehetőségünk is van:
- Beszéljük át a szorongásainkat valakivel, aki egy őszinte tükröt tud tartani, hogy mennyire valósak a félelmeink.
- Képzeljük el a pozitív eredményhez vezető utat és az érzést, amikor sikerül elérnünk, amire vágytunk. Ha ez nem elég vonzó, akkor tűzzünk ki jutalmat magunknak.
- Kérjünk meg valakit, hogy rendszeresen kérdezzen rá a halogatott projektünk státuszára (“Elkezdted már írni a könyved?”). Válasszunk olyan személyt, aki komolyan veszi a kihívást, és akit tisztelünk annyira, hogy idővel sem fog (nagyon) idegesíteni minket.
- Tűzzünk ki határidőket, és tervezzük meg a célhoz vezető utat! A rendszer minden halogatás legnagyobb ellensége.
Van még egy eset, amikor halogatunk… Amikor teljes joggal tesszük mindezt, mert azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik fontosabbak. Ez valójában a helyes időbeosztás jele!