Mi tesz minket valóban boldoggá? És meddig?
Vajon hosszú távon mikor lennénk boldogabbak, ha megnyernénk a lottót vagy ha lebénulnánk és kerekesszékbe kényszerülnénk?
Nos, egyértelműnek tűnik a válasz… de csak tűnik.
Dan Gilbert boldogságkutató TED előadásában arról beszél, hogy a kutatások szerint hajlamosak vagyunk a velünk történő életesemények hatását jelentősen túlbecsülni azok intenzitásra és idői kiterjedésére nézve. Egy évvel a szerencse/tragédia bekövetkezte után ugyanis a lottónyertesek és a mozgássérültek boldogságszintje egyforma. Ezt a pszichológiai jelenséget hatástorzításnak (impact bias) nevezzük, és ez számos “boldogságmítosz” alapját adja.
Boldogságmítoszok alatt azokat az általánosan elfogadott nézeteket értjük, amikről azt gondoljuk, hogy boldoggá tesznek minket – pedig nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan gondolnánk. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató egy teljes könyvet szentelt ennek a témának, ami Boldogságmítoszok címmel itthon is elérhető.
Néhány mítosz a klasszikusok közül:
“Csak akkor leszek boldog, ha…
- …megtalálom a tökéletes párt.”
- …megtalálom a megfelelő munkát.”
- …meggazdagszom.”
Lyubomirsky sorra cáfolja ezeket tudományos bizonyítékok felsorakoztatásával. Talán a saját életünkből is tudnánk példát hozni: Előfordult már olyan, hogy elértünk valamit, amiről azt gondoltuk, hogy majd utána arany élet vár? Egy sikeres felvételi? Új állás? Saját lakás? Előléptetés? A valóságban az eufória hamar lecseng.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fajta “hibás” gondolkodás az emberi működésünk része, ami mindannyiunkra jellemző. Ahogy az is, hogy a fenti kérdésre mindenki egyértelműen azt válaszolja, hogy lottónyertesként lenne boldogabb. Tanulnunk kell magunkról, arról, hogy mi tesz minket tartósan boldoggá. Ebben a következő gyakorlat segíthet:
Gondoljunk egy helyzetre, ami a mai napon boldoggá tett minket. Mi volt ez a helyzet? Milyen érzéseket keltett? Volt valaki mellettünk? Meglepő, hogy éppen ez tett boldoggá? Meddig tartott az élmény hatása?
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása váljon szokásunkká: minden este elalvás előtt gondoljuk végig (és lehetőség szerint írjuk is le), hogy az adott napon mi volt az a 3 dolog, ami boldoggá tett. Pár hét elteltével, amikor visszaolvasunk néhány szituációt, láthatunk majd egy mintázatot: ez segíthet abban, hogy mélyüljön az önismeretünk ezen a téren és tudatosan növelhessük a boldog események előfordulását az életünkben.
A boldogság ugyanis mindig visszaáll egy nyugvópontra, kialakul egyfajta hozzászokás, bármilyen jó vagy rossz dolog is történjen velünk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne folyamatosan dolgozni rajta.