Introvertáltnak lenni jó

Szerző: | szept 13, 2014

Susan Cain nagyhatású könyve, az introvertáltság előnyeiről szól. A magyarul Csend címmel megjelent könyv Amerikában a bestseller listák élén szerepelt, ezzel is bizonyítva, hogy a célközönség bizony szeretné tudni, hogy mitől jó introvertáltnak lenni a mai, egyértelműen extravertáltakat előnyben részesítő világban.

Az introverzió-extraverzió fogalma Carl Jungtól származik. Ez a “legnépszerűbbnek” tekinthető személyiségvonás, amivel számos személyiségtipológia számol, például a jungi alapokra épülő MBTI, vagy a tudományos kutatásokra épülő Big Five.

Az extraverzió-introverzió egy dimenzió két végpontját takarja:

  • Az extravertált (vagy extrovertált – a szakirodalom mindkét megnevezést használja) emberekre jellemző, hogy társaságiak, szeretnek más emberek között lenni, és másokkal folytatott interakciók szükségesek ahhoz, hogy jól érezzék magukat, ebből merítik az energiát. Hobbijuknak olyan tevékenységeket választanak, amikben másokkal kapcsolódhatnak (pl.: csapatsportok, bulizás).
  • Az introvertált személyiségű emberek ezzel ellentétben jól elvannak egyedül, sőt szeretnek egyedül lenni. Tévesen sokszor visszahúzódónak gondolják őket, de ez leegyszerűsítés, a lényeg abban áll, hogy mások társasága inkább elszívja az energiájukat, mintsem feltöltené őket. Hobbijaikban olyan tevékenységek dominálnak, amik egyedül is végezhetők, és lehetővé teszik a befelé figyelést (pl.: olvasás, horgászat).

Tisztán extravertált-introvertált ember nem létezik, mindannyian valahol a két végpont között helyezkedünk el. Életünk során el is mozdulhatunk ezen a dimenzión valamelyest, attól függően, hogy milyen élethelyzetben vagyunk, vagy milyen változások érnek minket az életünk során. Egy eredetileg introvertált ember tűnhet extravertáltnak, ha azt nézzük, hogy hány barátja van, és mennyi társasági eseményen vesz részt – egyedül ő tudja megmondani, hogy egy-egy ilyen esemény után mennyire vágyik arra, hogy ezt „kipihenje” és végre egy estét egyedül töltsön.

Ha nem vagy biztos benne, hogy melyik típusba tartozol, töltsd ki az MBTI tesztet itt. (Javaslom, hogy 94 kérdéseset töltsd, ugyanis akkor a teszt azt is megmutatja, hogy milyen százalékban vagy extravertált és milyen százalékban introvertált.)

Hogy miért írtam azt, hogy a mai világ egyértelműen az extravertáltakat részesíti előnyben? Nézzük például az ideális munkavállalót:

  • beszédesek, könnyen képviselik a saját álláspontjukat egy vitahelyzetben (és emiatt meggyőzőek az állásinterjún is…)
  • csapatmunkában gyorsan vág az eszük, könnyen kapcsolódnak és szívesen irányítanak másokat, könnyen válnak “láthatóvá”
  • nem zavarja őket mások jelenléte, sőt ez inspirálónak érzik

Susan Cain könyvéből és TEDx videójából azonban megtudjuk, hogy az introvertáltaknál ugyanúgy megtalálhatók olyan előnyök, amiknek van gazdasági hasznossága:

  • vitahelyzetben a másik álláspontjának meghallgatásában és meghallásában(!)
  • az önálló, elmélyült munkában

Ami viszont fontos, hogy az ő működésükhöz más feltételek szükségesek:

  • szabályozható interakciók (értsd: ha akar, elvonulhat, és nem kell elkerülhetetlenül beszélgetnie a mellette ülő – extravertált – munkatárssal)
  • önállóan végezhető feladatok
  • csend

Introvertáltként fontos tudatosítani, hogy vannak bizonyos körülmények, amikben sokkal alacsonyabb hatékonysággal tudunk működni és jó, ha ezt szem előtt tudjuk tartani, amikor legközelebb megbeszéljük, hogy közösen tanulunk egy baráttal vagy elindulunk egy kávézóba, hogy onnan dolgozzunk.

A munkahelyen, mielőtt beszállnánk egy csoportos brainstormingba, gondoljuk végig, hogy milyen ötleteink lennének önállóan és biztosítsunk nyugodt körülményeket, akár egy fülhallgatóval (amiben nem feltétlenül kell, hogy szóljon zene), ezzel megkímélhetjük magunkat attól, hogy az extravertált munkatársak folyamatosan megszakítsanak minket a gondolatmenetünkben. Szánjunk időt arra, hogy megteremtjük magunknak az a csendes közeget, amiben zavartalanul tudunk koncentrálni a feladatunkra.