6 tévhit a boldogságról

Lássunk néhány elterjedt hiedelmet a boldogságról, amelyeket a pozitív pszichológia eredményei sorra megcáfoltak.

1. “A boldogság nem tanulható.”

A rövid válasz: de! Nagyon is. Tény, hogy a kutatók szerint a boldogságunk kb. 50%-a genetikailag meghatározott, azért marad egy jelentős szelet az egyén számára is, amit saját hatáskörében fejleszteni képes. Ahogy tudunk fejlődni az időgazdálkodásunk terén, úgy a boldogságunkra is tekinthetünk készségként, amit ha megfelelően fejlesztünk, akkor egyre jobbakká válhatunk benne. Például azáltal, hogy jobban megismerjük a működését és a hozzá kapcsolódó alábbi tévhiteket.

2. “A boldogság egy elérendő cél.”

Ha megkérdezzük az emberektől, hogy mit szeretnének elérni az életben, első helyen a boldogságot említik. Bár mindannyian tudjuk, hogy ez nem valami, amit egyszer elérünk, és utána hátra lehet dőlni, mégis hajlamosak vagyunk dédelgetni olyan ábrándokat, amik úgy kezdődnek, hogy akkor leszek boldog, amikor… és erre különböző válaszokat adunk: amikor lesz munkám, nyugdíjas leszek, lesz párkapcsolatom, nagyobb lakásba költözhetek, stb. Sonja Lyubomirsky ezeket nevezi boldogságmítoszoknak. A trükk ezekkel kapcsolatban az, hogy amikor elérjük őket, újakat találunk helyettük, elodázva a boldogságot. Mi következik ebből? Már most is minden a rendelkezésünkre áll a boldog élethez: “csak” meg kell tanulnunk boldognak lenni.

3. “A boldogságom az határozza meg, hogy mi történt az életemben!”

Furcsa módon a boldog és boldogtalan embereket nem az különbözteti meg egymástól, hogy az előbbieket csupa jó dolgok érték, az utóbbiakat pedig rosszak. Pedig milyen logikus lenne! A különbség sokkal inkább abban rejlik, hogy ugyanarra a helyzetre (legyen az akár pozitív, akár negatív) másképp tekint a két csoport. Ezt a folyamatot a pszichológia kognitív kiértékelésnek nevezi. Például egy nyilvánvalóan stresszes előadás megtartását tekinthetjük elkerülendő, nyomasztó helyzetnek, vagy felfedezhetjük benne a személyes fejlődésünk lehetőségét. Az tehát, hogy milyen érzéseim keletkeznek egy helyzettel kapcsolatban valóban “fejben dől el”.

4. “Amíg sok negatív érzést élek meg, nem lehetek boldog!”

Kutatások szerint nem az a feladat, hogy kiiktassuk a negatív érzéseket az életünkből. Ez nem is lenne lehetséges. Persze érdemes törekedni a felesleges stressz minimalizálására, ugyanakkor egy teljesen stresszmentes élet nem lehetne hosszú távon vonzó, hiszen nem tapasztalnánk meg a határaink feszegetését és az ezzel elérhető fejlődést. A cél sokkal inkább az, hogy figyeljünk a pozitív és a negatív érzéseink közötti arányra. Barbara Frederickson pszichológus szerint ideálisan 1 negatív érzésre 3 pozitívnak kell jutnia, hogy boldog, a pozitív pszichológia kifejezésével élve “virágzó” személyiségek lehessünk. Ha egy nehéz, stresszes nap után (vagy előtt) tudatosan feltöltjük magunkat pozitív érzésekkel, akkor az arány újra helyreáll. Így tudjuk a boldogságszintünket tartósan fenntartani.

5. “Minél több pozitív élmény=boldogság.”

Logikusnak tűnik a képlet, igaz? Az élet hedonista élvezete azonban a kutatások szerint önmagában nem elegendő a boldogsághoz. Érdekes módon a hedonizmus ellenkezője, vagyis amikor másokon önzetlenül segítünk, bizonyítottan fokozza a boldogságszintet. Ennek köszönhetően a rendszeresen végzett önkéntes munka nagyban hozzájárulhat a boldogságszintünk tartós emelkedéséhez.

6. “A pénz nem boldogít.”

Ez valójában nem teljesen tévhit. A pénz valóban nem boldogít, ezt számtalan kutatás alátámasztotta. Van azonban néhány érdekes kivétel. A pénz hiánya, amennyiben ez létbizonytalanságot, folyamatos stresszt eredményez, kimondottan boldogtalanít. Egy biztos alap tehát szükséges a boldog élethez, az efölötti különbségek azonban nem okoznak számottevő különbséget a boldogság megélésében (hiába szeretné ezt elhitetni velünk a fogyasztói társadalom). Továbbá van néhány helyzet, amikor igenis boldogító tud lenni. Ilyen például amikor másokra költjük akár adomány vagy ajándék formájában, vagy amikor (szabad)időt vásárolunk rajta. Tehát a pénz boldogíthat, ha megfelelően költjük el.